Merj elképzelni egy jobb jövőt…kezdve a műanyaggal!

Ezzel a címmel egy igen érdekes utópiát olvashattunk a Zero Waste Europe honlapján. Álmodozzunk velük egy kicsit:

Ha szeretnéd, képzeld el egy pillanatra: most ébredtél fel 2040-ben. Körülnézel és minden, nos…minden normálisnak tűnik.

Valóban az?

Feltűnik, hogy a levegő frissebb és tisztább. Nincs benne mikro műanyag vagy egyéb szennyező anyagok, annak a köszönhetően, ahogy az emberek megváltoztatták közlekedési szokásaikat a városokban. Ennek az oka egy olyan jogszabály, amit évtizedekkel ezelőtt hoztak és eltávolította a motorizált közlekedés nagy részét a városokból. A néhány megmaradó autónak, (ami használatban van) különleges a gumija, ami nem használódik el könnyen, emiatt a (káros anyag) kibocsátás és a gumipor mennyisége a levegőben lecsökkent, a levegő minősége sokkal jobb lett és az asztmás megbetegedések folyamatosan csökkennek.

A lakás, amiben élsz megújuló, egészséges, javítható és újrahasználható építőanyagokból épült. Azon túl, hogy elképesztően kényelmes, a szoba hőmérséklet soha nem csökken 18 fok alá, vagy emelkedik 28 fölé,  az otthonodnak hihetetlen jó minőségű a levegője, köszönhetően annak, hogy a bútorokban, függönyökben, szőnyegekben nincs tűzgátló vagy egyéb olyan méreganyag, amit évtizedekkel korábban használtak.

Annak az élelmiszer törvénynek hála, amit bevezettek 2025-ben, 75%-a a fogyasztott táplálékunknak most városi, vagy elővárosi környezetben terem. Ez a lépés volt a katalizátora a csöndes forradalomnak az élelmiszer és csomagolás iparban. Mivel a helyi, frissen termelt árunak kevesebb kezelésre és hozzáadott anyagokra van szüksége a tartósításhoz, emiatt lehet őket szállítani zártláncú, újrahasznosítható rendszerekben, vagy teljesen csomagolás nélkül. A helyileg termelt zöldségek, gabonák, gyümölcsök, hús, hal, gombák és még sok más tökéletesen integráltak a lokális újrahasznosítható csomagolás rendszerében.

A rövidített ellátó lánc eredményeként, együtt a társadalmi és technológiai újításokkal az egyszer használatos csomagolás szinte teljesen eltűnt és azzal együtt az ezek okozta egészség, környezet és gazdasági hatások is. A csomagolás többé nem válik szemétté, mivel állandóan újra van használva, amikor pedig elhasználódik biztonságosan újra lesz hasznosítva. Sehol a természetben nincs elszórva egyszer használatos csomagolás, ami van, az a múlt hagyatéka, amit szép lassan eltakarítanak. A folyamatban lévő takarítások költségeit az az ipar állja, amelyik 2 évtizeddel korábban ezeket a termékeket a piacra dobta. A mellékhatása az egyszer-használatos csomagolás lecserélésének újra hasznosíthatóra az, hogy a gyártóknak és árusoknak fontos, hogy a csomagolások ne vesszenek kárba.

Így kialakítva egy zárt rendszert és ösztönzést, hogy a csomagolás minden kör végén visszakerüljön. Az eredmény: a szemétszállítás költsége, ami korábban az önkormányzatokra hárult többé nem létezik, ezzel együtt eltűntek a kukás autók is, amik a múltban a szemetet gyűjtötték, az így megmaradt pénzt pedig most a közszférára lehet fordítani például oktatásra vagy egészségügyre.

A rövidített ellátó lánc nem csak a csomagolóanyag pazarlásra volt pozitív hatással, jelentősen lecsökkentette az étel pazarlást is az érték láncon keresztül. A másik mellékhatás: annak a lehetősége, hogy teljesen nyomon lehet követni az élelmiszereket és csomagolásukat kiszorította a tartósítószereket, cukrokat és telített zsírokat. Emiatt sok megbetegedés, például a diabétesz, daganatos és egyéb megbetegedések, amiket az endokrin rendszer megzavarása okozott, újra visszaestek arra az alacsony szintre, amit 100 évvel ezelőtt láttunk.


A csomagolás különböző anyagokból készül, üveg, fém, szövet vagy más, attól függően, hogy milyen funkciót kell ellátnia és helyileg mennyire elérhető. A saját tárolóival valaki be tud vásárolni ételt, italt, tisztítószereket vagy gyógyszereket nagy mennyiségben. A rendszer egyszerű: magunkkal visszük a tárolóinkat azokba a boltokba, ahol vásárolunk, hazavisszük, ott pedig vagy direkt ezekben a tárolókban hagyjuk, vagy átcsomagoljuk valami otthonra megfelelőbbe. Ráadásul ezeket a termékeket akár házhoz is szállítják. Ez a szállítási módszer egy újratöltési rendszerből áll, ami lehetőséget ad arra, hogy a saját tárolóinkba kerüljenek a termékek a használat előtt, mint például szappan koncentrátumok vagy öblítők, amikhez csak egy kevés csapvízre van szükség ahhoz, hogy tegyék a dolgukat.

A másik fajta csomagolás napjainkban az, amit kölcsönzünk és fizetünk a használatáért. Ez a típusú csomagolás az, amit használunk, amikor nagy áruházakban vagy online vásárolunk. Ez a csomagolás sokféle anyagból készül, de még mindig a műanyag a leggyakoribb. Nincs eldobható csomagolás, ami pedig műanyagból készül, az biztonságos, újrahasznosítható és több, mint 100 cikluson megy keresztül, mielőtt a jó minőségű újrahasznosításon keresztül menne. A rendszer egyszerű, így, hogy a készpénz eltűnt a zsebünkből. Mikor a telefonunkkal vagy a virtuális pénztárcánkkal fizetünk, a bérlés költsége automatikusan hozzáadódik a számlához. A rendszer 100%-osan követhető és a számlánkra visszakerül a pénz, amikor a csomagolást visszavisszük tisztításra és újratöltésre. Miután használtuk a tárolót három módon vihetjük vissza, megőrizve az anyaga minőségét:

  • Magunkkal vihetjük a következő alkalommal, amikor az áruházban, vagy boltban vásárolunk, ahol kompenzálnak az erőfeszítésünkért, vagy úgy, hogy visszafizetik a foglalót, esetleg extra kedvezményt adnak, vagy jutalmat.
  • Bedobhatjuk a használt csomagolást egy erre kialakított kioszkba, amiket mindenhol meg lehet találni a városban. Ezek a kioszkok gyűjtik a használt csomagolást addig, amíg majdnem megtelnek, akkor egy kezelő kiüríti és a tisztító és csomagoló üzembe szállítja őket. Köszönhetően a az új technológiának, abban a pillanatban, hogy bedobtuk a csomagolást a kioszkba, visszakapjuk a depozitunkat vagy egyéb juttatásunkat.
  • Elindíthatunk egy fordított árubeszerzést, ami összegyűjti a használt csomagolásunkat. Ez a rendszer kapcsolódik az otthoni hálózatunkhoz és jelez, amikor érkezünk, így mi megkapjuk az új dolgokat, amikre szükségünk van, a dolgozók pedig kiürítik a mi “újrahasznosító vödrünket”.

Minden műanyag a piacon szigorúan ellenőrizve van és a minősége egy független szervezet által biztosítva – a használatban lévő műanyagok száma lecsökkent néhány biztonságos polimerre és adalékanyagokra – ezzel garantálva a nyomon követhetőséget és az újrahasznosíthatóságot. Az ipar folyamatosan fejleszti az anyagokat és szállító rendszereket, de a belépés a piacra sokkal jobban kontrollált, ezért nem kell aggódnunk a mérgező anyagok miatt, amiket a esetleg a gyerekeink megisznak egy pohár meleg tejjel lefekvés előtt. Végeredményben a megoldás nem annyira az anyagok innovációján és új polimerek feltalálásán, hanem inkább a már meglévők használatának racionalizálásán és azon múlik, hogy új formákban terjesztjük és fogyasztjuk a termékeket.

Annak ellenére, hogy az élet nem olyan rohanó, mint 20 évvel korábban, sokan még mindig szeretnének enni és inni útközben, bulikra, eseményekre és fesztiválokra járni; ez az a terület, ami sok csomagolást igényel. Rendszerekkel, amik hasonlóak a korábban említett otthonunkat ellátókhoz, a városok és helyi közösségek törvényt kezdeményezték, hogy minden üzlet, ami elvihető ételt és italt kínál újrahasznosítható csomagolást használjon. Vannak, akik a régi, de megbízható újrahasznosítható rendszert használják, ahol visszakapják a foglalójukat, míg mások ösztönző és jutalmazó rendszereket használnak, ahol a visszavitt csomagolásért kedvezményeket és egyéb helyi hűség programokat kapnak.

A csomagoláson túl, az egyszer használatos műanyag szinte nem is létezik. A tisztálkodási eszközök, a nedves törlőkendőtől a tamponokon és pelenkákon át leginkább újrahasználható rendszerekkel működnek. Menstruációs kelyhek és fehérneműk a sterilizációs infrastruktúrájukkal a piac több, mint 80%-át lefedik és rengeteg lány a fejlődő országokban továbbra is tud iskolába járni a segítségükkel. A törvényeknek köszönhetően, melyek a gyártókra nagyobb felelősséget ruháznak, az eldobható pelenkák helyét felváltották a mosó rendszerek, amik begyűjtik a pelenkákat, és helyileg értékesítik ezáltal munkát teremtve és megszüntetve a szemetelést és csökkentve a kisbabák és idősek kitettségét a káros műanyagoknak.

A mikro-műanyag mosás közbeni kiválása a ruhákból több, mint 95%-kal csökkent, köszönhetően a textil ipar változásának a körforgásos fenntarthatóság felé. Például, napjainkban a legtöbb ruha bérelt és nem vásárolt, az anyaguk pedig jobban tervezett, hogy ne kezdjenek bomlani túl könnyen. Továbbá, a gyártóknak kötelességük a mosógépek kimenő szelepébe szűrőket beépíteni. Ennek az eredménye, hogy a ruhák jobb minőségűek, fenntarthatóbbak és a ruha rostok kibocsátása a természetbe szinte teljesen megszűnt.

A szennyezés, ami a tartós műanyagban levő mérgezőanyagokkal asszociálható szintén radikálisan lecsökkent köszönhetően a kémia és fizika újításainak. Például, a matracok és kanapék többé nem tartalmaznak tűzállókat, miközben a tűz biztonságuk jobb, mint korábban volt. Technikai és szociális újítások lehetővé tették, hogy ezek az új generációs matracok egy polimerrel készülhessenek, tűzgátlók nélkül, így magas szinten lehet újrahasznosítani őket, amikor a használhatóságuk véget ért. Ez hihetetlenül megemelte ezeknek a termékeknek az értékét, emiatt a gyártók többé nem adják el őket, inkább bér- és lízing szerződéseket kötnek.

2040-ben a világ még mindig forog, a populáció növekedés stabilizálódott, a jövedelem különbség csökkent és az emberek, szolgáltatások és mindenek felett az ideák, utazás és hasonlók szabadabb folyásúak, mint valaha. Az áruk kereskedelme csökkent az lelátólánc csökkenésével, így visszaszorítva a légszennyezést és hozzájárulva egy méltányosabb jövedelemleoszlási rendszerhez. Ez nagyban annak a következménye, hogy a nyereségek és adók, amik korábban jogi útvesztőkön keresztül multimilliomosok zsebeiben tűntek el most a közösségekben maradnak, ahol azoknak a jólétéhez járulnak hozzá. Emiatt, annak ellenére, hogy 2,5 celsiusszal melegebb van, miatt 1995-ben, a bolygó kezd felépülni a történelemkönyvekből ismert, úgynevezett “vad 50-es”-ből, az 5 évtized (1980-tól 2030-ig), amiben az emberiség 90%-kal csökkentette a biodiverzitást és felhasználta az egész 21. és 22. század széndioxid költségvetését. 

A műanyag előállítás abszolút mértékben csökkent; a 20 évvel korábbi növekedés előjelzések tévesnek bizonyultak, ahogy új üzleti modellek és új termelés szervezés lett bevezetve, ezzel megváltoztatva a játékszabályokat. A műanyag végre körforgásos alapanyag lett, már szinte fenntartható, ahogy az új generációs műanyagok már újrahasznosítottak és fenntartható bio eredetűek. Köszönhetően a körforgásnak és a modern technika haladásának, lehetséges, hogy valós időben tudjuk a mennyiségét minden polimernek ami használatban van a gazdaságban, ami engedi, hogy tökéletesen megtervezzük annak használatát. Ez a fajta nyomonkövethetőség magabiztosságot enged meg a felhasználóknak a műanyaggal kapcsolatban napjainkban, így, hogy tudják, hogy ez az anyag nem fogja szennyezi sem az otthonukat, sem az ételüket.

A fosszilis tüzelőanyagok iparának lángja kialvóban van, köszönhetően annak a gigászi mennyiségű tartozásnak, amit felhalmoztak, mikor túl invesztálták magukat nagy finomítókban, hogy műanyagot állítsanak elő, amire a kereslet megszűnt. Az óceáni műanyag szennyezés és a klíma krízis a fosszilis tüzelőanyagok korszakának hagyatéka. Az égetés a múlté, mobilitás, világítás, számítástechnika ma már mind megújuló energiával működik decentralizálva, nagy része közel ahhoz, ahol felhasználásra kerül. A műanyag égetés úgy, mint a szén égetés a fűtéshez teljesen eltűnőben van és az újrahasznosítás a szemét hierarchia legalján van. Az anyagok köre szinte bezárult.

Most ébredj fel, visszatértünk 2020-ba. Milyen érzés? Túlságosan utópisztikusnak hangzik? Utópisztikusabbnak, mint folytatni úgy, ahogy most csináljuk? Milyen más elképzelésed van, ami jobb, de reálisabb, mint az, amit én most lefestettem?

A kép, amit bemutattam, technikailag megvalósítható, ráadásul már most a rendelkezésünkre állnak és működnek, csak kis léptékben. Nekünk csak meg kéne valósítanunk.  Ahogy Abraham Lincoln mondta “a legjobb módja a jövő megjósolásának az, ha megteremtjük”. Ha valamit tanultunk a történelemből az az, hogy ami az utópiát a valóságtól elválasztja egyszerűen a politikai akarat, hogy megvalósuljon.

írta: Joan Marc Simon

Forrás: Zero Waste Europe

admin
Author: admin