Valószínűleg nem. De ha mondjuk az 1500-as években éltél volna Magyarországon, akkor biztosan nem lenne számodra ismeretlen.
Vagyis a boza kölesből erjesztett, csekély alkoholtartalmú, savanykás ital; malátázás nélkül készült, világos színű sörféle.
Utazzunk egy kicsit az időben és készítsünk bozát:
A boza főzése a kölesdara pörkölésével kezdődött. A kölest forró kődarabokra fektetve megpörkölték, majd megtörték, melyet köleslükőben végeztek, ami tulajdonképpen egy fából faragott mozsár volt. A köles összetört, a héj lepattogott róla. Ez az apróra tört darásliszt volt a boza alapanyaga.
A pörköléstől a köles színe sárgás lett. Ezután következett a főzés. A darás köleslisztet üstbe tették, és vízzel lassú tűzön sűrű kásává főzték. A hosszú főzés alatt a keményítő elcsirizesedett, sőt részben elcukrosodott, tehát jól előkészítették az erjedéshez. A megfőtt kását azután lehűtötték. A kása valószínűleg állt néhány napig. Ezután hordóba téve langyos vízzel elkeverték. A kására tapadt élesztősejtek csakhamar megindították az erjedést. Az a kevés cukor, amely a főzéskor képződött, elegendő tápanyag volt az élesztőnek, s a cukorból alkohol keletkezett.
Az erjesztés nagyjából nyolc órán át tartott”. Bár lehet, hogy 12–24 órát is igénybe vett. A lé habzásnak indult, mert széndioxid távozott el, akárcsak ma a sörnél. Az erjedés befejezése után a seprő leülepedett, a lé megtisztult – ez volt az édes boza.
A boza alkoholtartalma csekély volt, de íze kellemesen savanyú és csípős, a bennmaradt szén-dioxidtól. Kétségtelen, hogy valamikor a magyaroknál és kunoknál nagyon kedvelt ital volt .
Ebből a többszáz éves receptből is látszik, hogy a köles nem mondható modern konyhai alapanyagnak vagy trendi szuper élelmiszernek. Sokkal inkább egy újra felfedezett ősgabonának.
De miért is jó, hogy nem feledkeztünk meg a kölesről?
Többek között azért, mert magas keményítőtartalmú, fehérjében gazdag gabona. Rengeteg foszfort és magnéziumot biztosít. Több kalciumot tartalmaz, mint bármely más gabona, ami szükséges a csontok egészségéhez, az erek és az izomzat, valamint a megfelelő idegi funkciók biztosításához.
A kölesnek alacsony a glikémiás indexe, ami azt jelenti, hogy ideális gabonának tekinthető a cukorbetegek számára.
Ha szeretnéd kipróbálni, hogy milyen lehetett az ősi boza, vagy esetleg túrót helyettesítenél vele, vagy köretnek képzeled, vagy csak összedobnál egy ízletes pudingot, akkor ezt mind-mind megteheted a kölesből.
Ha a Naeked-ben vásárolod meg, akkor csak annyit kell megvenned belőle amennyire valóban szükséged van és mindezt ráadásul csomagolásmentesen.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár, Healthline.com